A-Á absztrakció – az alkotó külső és belső ...

A-Á

absztrakció – az alkotó külső és belső élményeinek, ismereteinek összességéből kiválasztja a mű szempontjából fontosakat, a fölösleges részleteket kihagyja, ez által egy általánosabb érvényű gondolatot állít a középpontba. A valószerű személyektől, tárgyaktól, helyzetektől a fogalmak felé történő elvonatkoztatás.

abszurd – köznapi használata: lehetetlen, képtelen. Olyan esztétikai minőség, ahol az ábrázolás túllép a fantasztikus keretein ezáltal lehetetlennek, képtelennek érezzük. Az abszurd művekben a konvencionális logika nem érvényesül, ezért hatása váratlan, egyéni, meghökkentő. Az alkotó nem bízza a véletlenre a szavak egymásutánját, nem használ fiktív szavakat, az értelmetlen életábrázolásban is vannak értelmes jelentései. Képviselői: F. Kafka, A. Camus. Camus szerint a világot soha nem érthetjük meg, még saját helyünket sem a világban, ezért a valóságot csak abszurd módon lehet ábrázolni. Az abszurd dráma XX. századi képviselőinek látásmódját meghatározzák a világháborús élmények, az atombomba képtelensége és egyben valóssága.

adoniszi sor – három szapphoi sor (3 láb daktilus, a többi trocheus), a negyedik ún. adoniszi sor (egy daktilus és egy trocheus, ill. spondeus)

agón – a szereplők pörölése, vitája egymással (görög dráma)

agónia – haldoklás

akadémizmus – az élettől az alkotó szenvedélytől eltávolodott, merev, hideg, főleg formai tökélyre törekvő képzőművészeti irányzat

alba – hajnali dalok; a szerelmes lovagot dallal figyelmezteti a hajnalra

alexandrinus – Racine drámáit alexandrinusban írta; sorfajta 12 szabályos szótagból áll; (magyar fordítás 13 jambikus sor)

alkaioszi strófa – antik költészet egyik sorfajtája, melynek 3 típusát lehet megkülönböztetni (Alkaiosz ókori görög költő nevéről)

alkalmazott művészet – más művészet kiegészítője, segítője

alkotó művészet – (produktív) önálló alkotások, létrejöttének nem feltétele más alkotás

allegorikus – jelképes, képletes

allegória – hosszabb gondolatsoron keresztülvitt , mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, ill. megszemélyesítés vmely gondolatnak, esszének érzékletes formában való kifejezése

alliteráció – betűrím; 2 v. több egymás után következő szó kezdő hangjának egyezése

almanachlíra – 19.sz. elején divatos, nők által kedvelt szépirodalmi almanachokban megjelent költői alkotások összefoglaló neve

ambroziánus – Szent Ambrus rímtelen 4-es jambikus sorok; 4 sor egy strófa; őshimnusz kedvelt versformája: 1 Himnusz 8 versszakból áll

anafora – a verssorok elején található ismétlések

anakreoni dalok – vidám életérzés, örömkultusz

anakreoni sor – (negyedfejes jambusi sorfaj) U–/U–/U–/U; a rokokó életérzéshez simulnak, a görög Anakreón modorában írt (Csokonai) költemények; rövid terjedelmű alkotások versformája

anapesztus – 2 rövid és 1 hosszú szótagból álló emelkedő ritmusú antik versláb: UU–

anekdota – rövid, tréfás történet, adoma

antikvitás – görög, római korból való alkotás

antikvizáló hangsúlyos verselés – hangsúlyos trocheus 2–2 4 szótagú ütemre tagolhatók

antirecenzió – bírálattal való szembenállás

antropomorf – emberformájú természetfeletti lények

Anyegin versszak – 9–8 szótagú jambikus lejtésű sorok; rímelhelyezése: keresztrím, páros rím, ölelkező rím és újra páros rím; rímképlete: abab ccdd effe gg

apokalipszis – látomás műfaj = kinyilatkoztatás; irod. műfaj; Kr.e. II. évszázad; Ezékiel és Zakariás próféciái állították elő; szerzője a kinyilatkoztatást látomás formájában kapja, majd leírja; ezek inkább jelképek: számok, tárgyak, test részei

apokaliptikus – 1.) látomásszerű 2.) végítéletszerű, szörnyűségekkel teli

apokriff – az egyház által nem elfogadott (iratok)

apostol – vmilyen tan lelkes híve, hirdetője

aranymetszés – vmely elem v. tárgy két részének meghatározott aránya: a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mind a nagyobbik az egészhez (klasszicizmus művészeti alapelve); egyiptomiak, görögök épületeknél, szobroknál alkalmazták

archaizál – 1.) régiessé tesz, régies formába önt 2.) az ábrázolt kor hangulatának felidézésére a neki időben megfelelő szavakat, fordulatokat alkalmaz

ars poetica – 1.) költészettan 2.) vmely költői irány v. magatartás esztétikai elveinek összefoglalása

arszisz – nyomatékos elem, jele: ’

aszklepiadeszi sor – 12 szótagos ereszkedő lejtésű sorfaja, daktilus, trocheus, középen erős sormetszet

aszklepiadeszi versszak – 3 kis aszklepiadeszi és 1 glükoszi sor, ritmusképlete: – –/–UU/– //–UU/–U/–

asszonánc – magánhangzós rím, ahol csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók legfeljebb csak rokonok

ateista – istentagadó

attributum – szükséges jellemző

auktor – szerző, író, ókori író

autonómia – öntörvényűség, önállóság

autonóm művészet – öntörvényű alkotás művészete

ábrázolás – A művészet legfőbb jellemzője. Arisztotelész a valóság ábrázolásában, megjelenítésében, az utánzás ~ában látja, de nem mechanikus, szolgai másolásnak fogja fel.



vissza a lap tetejére



B

babona – természetfölötti eseményekben való hit s minden ilyennek előidézésére irányuló cselekedet

Balassi-strófa – Balassi Bálint Júlia költeményeinek kifinomult stílusa, ritmikája, újszerű strófaszerkezete

ballada – epikus műfaj, 3 műnem határán; 1.) drámai feszültségű, szaggatott menetű, rövidebb, rendszerint tragikus tárgyú elbeszélő költemény 2.) 8–12 soros versszakból 4–6 soros ajánlásból álló, visszatérő refrénű lírai versforma

barbár – durva, faragatlan, műveletlen ember; kegyetlen, vad

barokk eposz – sok részből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet

barokk körmondat – barokk költészet kedvelte; rokon értelmű mondatok, szavak halmozása a drasztikus népiesség és a légies könnyedség, kecses finomság jellemezte

bárd – nemzeti (ihletett) költő

belső monológ – magában gondolja

belső rím – rímeket az abc kisbetűi jelölik; rímtelen sor: x; Néha egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással

belső szemlélethez szóló művészet – szépirodalmi művek befogadásának folyamatában nyilvánul meg; amit olvasás közben szemünkkel érzékelünk, nem több, mint papír és betűk, ill. hangsor; a mű lényege a belső szemlélet számára tárul fel csupán

Biblia – szent iratok gyűjteménye

bibliai história – XVI. sz. magyar irodalmában új irodalmi műfajok megteremtésével hirdettek eszméket; verses bibliai históriákkal, zsoltárfordításokkal pótolták a még le nem fordított bibliát

bigott – vakbuzgó, vakhitű, szenteskedő ember

„bihari remete” – Bessenyei György (Pusztakovácsiban gazdálkodott)

bimetrikus verselés – (Csokonai) rokokó szerelmes versek; miniatűr forma, a szimultán (~) ritmussal előállított zeneiség; váltakozó ritmika, rímjáték , könnyedség, báj jellemzi

blank verse – Shakespeare verses drámáit 10 szótagos időmértékes (jambikus) rímtelen blank verse-ben írta, Erzsébet kori drámák használt sorfaja

blazírt – fásult, unott, egykedvű

bokorrím – pl. Balassi költeményeinek sorfajai; kétütemű nyolcasok, a hosszabb sorokban belsőrímek, így 4-es bokorrím fogja össze a strófákat

bonyodalom – a drámai művek része, ahol megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor; a cselekmény összeütközése, konfliktusra épül, kiélezettebbé válik a drámai harc az események sorában bontakozik ki a szereplők jelleme és kapcsolatrendszere

bosszúdráma – Shakespeare; Hamlet, dán királyfi

bujdosóénekek – a kései kuruc költészet jellegzetes műfaja

bukolika – Vergilius bukolikái; Eclogae címmel; pásztorköltészet

bűnügyi regény – Edgar Allan Poe teremtette meg a borzalmat a logikával kapcsolta össze

byronizmus – Byron pesszimista világképe, rezignált lelkiállapota, hőseinek lemondó mélabúja és világfájdalma, bágyadt közönye (spleen) a 19. sz. elején szinte divattá lett



vissza a lap tetejére



C-CS

carmen – óda műfaja; latin, nagymértékű eszmei tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat

cenzúra – nyomtatásra szánt irodalmi mű előzetes politikai szempontú felülvizsgálata

cezúra – 1.) sormetszet (verssorban) 2.) megszakítás, szünet, időköz

choriambus – antik versláb; 1 hosszú 2 rövid és 1 hosszú szótagból áll: –UU–

ciklus – lírai versgyűjtemény

cinizmus – 1.) közönyös, igénytelen ember, aki megveti az élet örömeit, szépségeit, a fennálló intézményeket, erkölcsöt 2.) semmi értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló romboló

clown–jelenetek – Shakespeare színház: a tragédia komor fenségét ún. ~ oldották; a néző nem csak rémüldözni akart, hanem szeretni is

„Cogito ergo sum” – gondolkodom, tehát vagyok

commedia dell’arte – olasz vígjáték ~ hagyományai; rögtönzött bohózat; műfaji sajátossága a rögtönzés volt

családi líra – (Petőfi) a legbensőbb családi kapcsolatairól fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél

csodás elemek – deus ex machina: természetfeletti lények beavatkozása az ember életébe



vissza a lap tetejére



D

daktilus – időmértékes verselés; versláb: –UU

dedukció – az általánostól eljutni az egyes, egyedi megismeréshez (Descart)

deizmus – Isten megteremtette ugyan a világot, de tovább nem avatkozik be a világ fejlődésébe, működését a természetbe rejtett törvényekre bízza, s az emberi elme kötelessége ezeknek a törvényeknek a felderítése

detektívregény – szórakoztató irodalmi műfaj

deus ex machina – csodás elemek, természetfeletti erők beavatkozása

deutoronium – 2. törvénykönyv (prófétai könyvek)

démon – ördög, gonosz, ártó szellem

dialógus – párbeszéd; drámában az eseményt, a szereplők jellemét, gondolataik egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből tudjuk meg

didaktikus irodalom – tanító irodalom

dikció – a színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg (görög dráma)

dilógia – 2 részből álló mű

dinamika – mozgékonyság, lendület

disztichon – egy hexameter és egy pentameter kapcsolata

dithürambosz – Dionüszoszt istenítő dalok

divatlap – 1840-es évek közepétől új kedvelt folyóirattípus

diván – versgyűjtemény, antológia

dogma – merev tétel, tanmű

dokumentumirodalom – igaz történetek

drámai harc – az alapszituációból kibontakozik a drámai cselekvés; ez a drámai szituáció a hőst v. a hősöket akcióra, ~-ra készteti

drámai költemény – olvasásra szánt mű; a tragédiához áll közel, filozófiai gondolatokkal; hőse az örök ember, aki a világegyetem erőivel áll szemben (Madách: Ember tragédiája)

drámai szituáció – a drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, mely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza



vissza a lap tetejére



E–É

egyéni művészet – egyetlen alkotó munkájának eredményeként létrejött alkotások

ekhós vers – a 16–17. században volt divatos; de Csokonai A tihanyi ekhóhoz c. versében a visszhang válasz már értelemben feleletként, csattanóként ismételte meg az előző sor végét

elbeszélés – 1.) cselekmény színtere leírás, a szereplők dialógusa, szószerint idézve: egyenes beszéd, tartalmilag idézve: függő beszéd (1.sz.3.szem.); ki nem mondott gondolat, belső monológ 2.) kisepikai műfaj, a novellánál kevésbé feszített tempójú, eseményeket kissé oldottabban, ráérősebben elmond

elbeszélő költemény – kisebb terjedelmű verses elbeszélő műfajokat foglal magába; Arany: Toldi; Petőfi: János Vitéz

elégia – görögök minden hosszabb disztichonban írt költeményt ~-nak neveztek; ma: fájdalmas tárgyról kiengesztelődött hangon szóló, többnyire bölcselkedő hangú költemény

elégico-óda – csüggedés–lelkesedés ellentétes érzelmei és e kettősségnek megfelelően a hangnem is összetett: elégikus, ódai (Arany: Letészem a lantot)

előadó művészetek – (reproduktív) előfeltétellel írott, színdarab zenemű

embasz – alacsony saru (görög)

emelkedő versláb – theszisz (nyomaték nélküli időtartam) majd arszisz (nyomatékos elem)

empirizmus – ismereteinek végső formája a tapasztalat, érzékelés, a világ tárgyainak az ember érzékszerveire tett hatása, módszere az indukció; az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás (Bacon)

enciklopédia – Diderot, Dalembert, akkori tudást összesítette benne

enumeráció – seregszemle; szemben álló hősök és csapatok bemutatása, a cselekmény megindítása után (görög dráma)

epeiszodion – két kardal között a színészek párbeszéde (görög dráma)

epigramma – elégiával közös forma, 1.) ókorban síremlékekre, emlékművekre és fogadalmi tárgyakra vésett rövid verses felirat 2.) igen tömör; rövid, bölcs gondolatot, szellemes gúnyt, tömören összefoglaló, csattanóval végződő, rövid disztichonban írt költemény

epikus hasonlat – nagy terjedelmű, részletező hasonlat

epikusság – epikára jellemző sajátosságok alkalmazása a lírához, drámához tartozó alkotásokban

epilógus – 1.) utószó, utóirat, befejezés 2.) utójáték

episztola – költői levél, verses levél

epitheton ornans – díszítő jelző

epizód – (elbeszélő v. drámai műben) a főcselekményhez szorosan nem tartozó eseménye, amely azonban a szereplők jellemét egy oldalról mutatja be; a mellékesemény, nem viszi előre a cselekményt, de fontos szerepük van

eposz – 1.) hősköltemény 2.) verses nagyepikai műfaj; a főhős egy egész közösségre nézve jelentős tetteket visz végbe

eposzi kellékek – expozíció, invokáció, propozíció, in medias res, enumeráció, deus ex machina (csodás elemek), toposzok, epitheton ornans

ereszkedő versláb – arzisz után theszisz

erotika – érzékiség

esztétika – széppel, művészetek elméletével foglalkozó tudomány

esztétikai minőség – mű összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezetek

etimológia – nyelvészetnek a szavak eredetével foglalkozó ága

evangélikus – ágostai (Lutheri) hitvallás követője

evangélium – jó hír, örömhír; Krisztusról szóló tanítás, Jézus élettörténete

exodikon – a kar bevonulása/elvonulása közben énekelt vmilyen erkölcsi tanulságot megfogalmazó dal (görög színház)

exodosz – végkifejlet, befejezés (görög dráma)

exodus – rabságba ejtés, szenvedés

expozíció – bevezetés, a drámai mű azon része, amelyen az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet

énekvers – Balassi a Célia versekben már elhagyta a szótagjelzést, függetlenítette magát a dallamhoz igazodás kényszerétől, megteremtette az ~-et

értekezés – egy téma részletes kifejtése vitázó, rövid műben



vissza a lap tetejére



F

fabula – tanító mese

fantasztikus – (irrealitás) fel- elszabadult fantázia, illúziókkal teli világba vezet, a mesék birodalmába

fantázia – alkotó-, képzelő erő

fátum – végzet, ez elkerülhetetlen sors

fejlődésregény – a pozitív irányú fejlődés gondolat a mű fókuszában

„felesleges ember” – egy típus Anyeginről, mely jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult kallódó ember, aki nem találja helyét az életben; sok mindennel megpróbálkozik, de valójában semmire sem jut és végül nem csinál semmit (Turgenyev nevezte el így)

felvilágosodás – 17-18.sz. eszmeáramlata; a 17. sz. Angliában alakult ki; a mozgalom képviselői a gyors, radikális átalakulás helyett reformokra törekedtek, ellenezték a forradalmi átalakulást; küzdött a tudatlanság, a vallási türelmetlenség, a feudális rend ideológiája és intézményei ellen; klasszicizmus és szentimentalizmus főbb szerepe

figura etymologica – költői szótövek ismétlődésével előállt stílusalakzatok

filozófiai v. tézisregény – (irányregény) vmilyen bölcseleti tétel, állítás igazságát v. helytelenségét kívánja igazolni, de nem elvont fejtegetések útján, hanem érdekesen bonyolított cselekmény változatos eseménysorozat segítségével

frivol – tiszteletlen, sikamlós, léha

függő beszéd – azt mondta, hogy…



vissza a lap tetejére



G

gáláns – különlegesen udvarias, figyelmes, finom, előzékeny, bőkezű

gesta – őstörténet

giccs – torz kép emberi valóságról, ami szélsőséges

glükoszi sor – görög időmértékes verssor; ritmusa: UU/–UU/–U/–

gondolatritmus – mondatpárhuzamok egymást követő sorozata

görög tragédia szerkezete – prologosz: 2 színész dialógusa; parodosz: 1. kardal; sztaszimon: álló dal; epeiszodion: párbeszédes rész; exodosz: végkifejlet; exodikon: kórus elvonulása közben énekelt; kommosz: karral folytatott dialógus (panaszdal);



vissza a lap tetejére



H

hallucináció – érzékcsalódás

hatodfeles – a bölcselkedő, filozofáló részletek sorfaja hatodfeles jambusi sor

hármas egység – hely, idő, cselekmény egysége

hármas színpad – szimultán-, processziós-, kocsiszínpad

helyzetkomikum – megtévesztésen, vagy félreértésen alapuló helyzet, melyben a komikus hős csapdába kerül

hexameter – eposzoknál; daktilusokból és spondeusokból álló 6 lábú verssor

hérosz – hős, félisten

hét szabad művészet – grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia

Himfy strófa – tanító, bölcseleti jellegű versforma; kisebb, epigrammai csattanók, szentenciaszerű fogalmazást sugalmazó szerkezet

himnusz – lelkes hangulatú, ünnepélyes, kötetlen formában írt költemény

hiperbola – romantikus (erős) túlzás

historizmus – történeti szemlélet

históriás ének – történelmi ének a múltról, hőstettekről pl. Tinódi Lantos Sebestyén török elleni csatározásokról adott híradása

hitvesi költészet – Petőfi feleségéhez írja legszenvedélyesebb költeményeit

hitvitázó dráma – Ószövetség hitvitázó drámákban cáfolta a katolikus egyház tételeit; 16. sz. drámai emlékek, párbeszédes szövegek

hivatásos művészetek – pl. népművészetek (folklór)

homíliák – Bibliai szövegmagyarázatok

hübrisz – drámai vétség, gőg (görög dráma)



vissza a lap tetejére



I

Iambosz – verstípus; gúnyos, hibákat kifigurázó, csipkelődő vers

idea – eszme, tökéletes elvonatkoztatás

ideál – eszménykép

időmértékes verselés – szöveg ritmus; hosszú és rövid szótagok váltakozása, ismétlődő visszatérése

ihlet – múlton tűnődő, merengő lelkiállapot

Iliász-pör – Kölcsey Iliász fordítását Kazinczy eljuttatta egy sárospataki tanárhoz, s ennek magyar Iliászát a fordító halála után, 1821-ben Kazinczy jelentette meg; Kölcseyt felháborította, hogy saját fordításának sok részlete olvasható az ő neve megemlítése nélkül; Kazinczy az átvétel jogosságát hangoztatta, Kölcsey ezt az eljárást plágiumnak nevezte (az első plágium per volt)

illúzió – látszat, alaptalan remény, csalóka ábránd

ima – könyörgés áldásért, jókedvért, bőségért

impresszionista – 19. sz. francia művészeti irányzat, a fény, árnyék, lebegés, finom árnyalatok érzékeltetésével, a pillanatnyi hangulatok általi érzéseket kifejező ember

indukció – empirizmus módszere: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás

induló – együttesen énekelt kardal

in medias res – azonnal a közepébe vágó (görög dráma)

intonáció – hangvétel, hanglejtés, hanghordozás

inverzió – szokásos sorrendtől való eltérés

invokáció – vmely istenség (múzsa) segítségül hívása (fohászkodás, segítség kérés)

ionicus minore – versláb UU– – (Csokonai honosította meg)

Ipse dixit – „Ő mondta” (Arisztotelész)

irodalmi én – elképzelt, fiktív én

irónia – gúny

iskoladráma – 17-18. sz. latin-magyar nyelvű; katolikus szerzetes tanárok és református iskolamesterek írták diákjaik számára, s ezek is adták elő



vissza a lap tetejére



J

jambus – időmértékes verselés; versláb: U–

jellemkomikum – a szereplő jelleméből következik pl. mikor valaki másnak akar látszani, mint valójában, de ez gyorsan kiderül

jeremiád – panaszdal, siralomének; XVI. sz. magyarság romlását sirató verses műfaj

jezsuita – katolikus szerzetes – Jézus Társaság tagja; katona papok

„Jozefinisták” – II. József hívei

jurátus – joggyakornok, ügyvédbojtár



vissza a lap tetejére



K

kalandregény – a regény azon típusa, amely az antikvitás óta uralkodó volt a prózában; (pikareszk regény – mivel a szereplők állandóan változtatják a helyüket – utaztató regény); szerkezete: a kalandok egymásutánja, számuk növelhető, csökkenthető, felcserélhető a sorrendje, hisz az események alig hatnak a szereplők jellemér, világszemléletére

kalokagathia – megfogalmazott görög eszménykép

kanonizálás – múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, végleges szöveg kialakítása

kanonizált – elfogadott, szentesített iratok

kapcsos könyv – Arany Gyulai Páltól kapott kulccsal zárható emlékkönyve, ebbe írta az Őszikék verseket

kardal – Catullus, istenekhez intézett könyörgő vagy hálaének

katarzis – megtisztulás érzés; testet, lelket formáló, megrendítő hatása a művészetnek

katasztrófa – hős bukása (görög) tragédiában

katekézis – kérdés-felelet formában világít meg dolgokat, a teológia főbb problémáit

kánon – mérővessző, vmi mércéje (törvények megfelelője)

keresztrímek – 4 soronként váltják egymást (abab cdcd efef ghgh)

kerub – zsidó-keresztény vallásban az angyalok legmagasabb karának 2. fokozatába tartozó angyal

khaosz – üresség, kavargó semmi, minden együtt

kifejezésesztétika – a művészet nem a valóságot, hanem az alkotó szubjektumát tükrözi

kisepika – valóság egy szűkebb részletét ragadja meg, sűrített, tömör ábrázolása; kevés szereplő

kisregény – nagyepikai műfaj, egy világ és életnézet teljességét követeli meg; objektív, tényszerű előadás; a regény tere valóságos tér, ideje valóságos idő; a regényhős természethű személyiség; sorsa köré épül a cselekmény

klasszicizmus – 1630–1830, görög-római kultúrát isteníti; 17-18. sz. stílusa világos, szabatos, mértéktartó, aprólékosan kidolgozott szabályok; hősi jellegű témaválasztás, fennkölt megfogalmazás, építészetben antik oszloprendek, világos homlokzatok, belső terek; irodalmi műfaja: tragédia, eszménye az emberi jellemek egyetemes érvényű ábrázolása

kollektív művészet – több társművész

kommosz – panaszdal; szereplők karral folytatott dialógusa (görög dráma)

kompozíció – szerkezet, műalkotás felépítése a részeknek egymáshoz való viszonya

konfliktus – drámai sorsfordulatban a mű cselekménye sűrített, gyakran szembenálló erők egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, nézeteltérése, harca

kontraszt – éles ellentét, szembetűnő különbség

korrektor – szedéshibák javításával foglalkozó személy

kothornosz – magasított saru (görög dráma)

kozmikus – világegyetemmel kapcsolatos

kórus (kar) – énekelt, fuvolakíséretre tánclépésekkel kísérte, magyarázta a cselekményt (görög dráma)

költői kép – két fogalom, jelenség összekapcsolása vmilyen közös vonás alapján

körmondat – művészi szerkezetű, többszörösen összetett mondat; elő és utószakaszra bontható

középkori himnusz – istentisztelet alatt énekelt, hívők érzelmeit kifejező Istent magasztaló szenteket dicsőítő, emelkedett hangú költemények

közölés – sajátos versmondattani képlet; lazít grammatikailag a sorhatárokon, amennyiben a két sorvégi mondatrész (pl.: Batsányi: Franciaországi változásokra [„kelepcében”, „kötelében”])közrefogja „közöli” azt a harmadikat, amellyel mindkettő egyforma mondattani viszonyban áll, s amely mindig a második sor elején helyezkedik el;

kuruc táncdal – kezdeti kuruc lelkesedés teremtette meg; Csínom Palkó, a kuruc katonaélet képeinek laza sorozata



vissza a lap tetejére



L

lángoszlop szerep – népvezér, nép szószólója szerep

legenda – középkori; Krisztus és Szűz Mária vagy vmely szent életének a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai v. verses elbeszélése

leiturgia – gazdagoktól hozzájárulás, belépőjegy (görög dráma)

lelenc – árva, elhagyott gyerek szomorúságát festi le

levél – műfaj; levelek évtizedeken át való írogatása Mikes fő tevékenysége a bujdosásban; tartalma rugalmas, mindenről szólhat (Törökországi levelek)

levélregény – 1. sz. 1. személy, mélyre ható önelemzés, a szereplők lelkiállapotának belülről való ábrázolása (szentimentalizmus jellemző műfaja)

létösszegző vers – a költő falusi elvonultságát, lelki társtalanságát, egész életének

Lied – német dal műfaja; 18. sz. vége felé alakult ki, egyszerűség, népiesség, bensőségesség, világias érzelemvilág, erős zeneiség, amely szinte igényli a megzenésítést (Goethe)

liturgia – egyházi szertartásrend

liturgikus dráma – templomokban bemutatott párbeszédes jelenetek; egyházi szertartásokkal kapcsolatos, szertartásos

líra – költemény, verses monológ; rövid műfaj, tömör, sűrítésekkel tükrözi a társadalmi lényeget, ember- valóság viszonyát



-logia – tudás, érzelem (görög); zsidó elveszett beszédgyűjtemény

lovag eposz – középkorban a lovagság intézménye hívta létre; nemzeti nyelven szólalt meg; világi jellegű



vissza a lap tetejére



M

magyarítás – a szereplők nevét magyarra változtatták, az idegenben történt eseményeket magyar környezetbe s gyakran a nemzeti múltba helyezték

magyaros verselés – időmértékes ritmika helyett a közvetlenség, természetes könnyedség, köznapiság, egyszerű szerkezeti felépítés, ütemhangsúlyos verselés

manierizmus – késő reneszánsz és barokk közötti átmeneti stílus

Mária himnusz (Mária siralom) – 12-13. sz. planktusz – siratóének, valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak

meditáció – elmélkedés, szemlélődés, tűnődés

metafora – szókép, stilisztikai kép; két fogalom, jel, jelentés azonosítása valamilyen közös jegy v. érintkezés alapján (két fogalom, dolog tartalmi hasonlóságán alapuló szókép)

metonímia – két fogalom térbeli-időbeli ok-okozati érintkezésen alapuló szókép

minnesang – trubadúrok minnesängerek költészete megadott témákat megszabott formában megéneklő stilizált művészet (német lovagok)

mirákulum – szentek életét, csodáit, szenvedéseit, kínzását, vértanúhalálát vitte színre

misztériumdráma – dramatizált formában adták elő az egész bibliai történetet, minél teljesebben; több száz szereplő

mitológia – mítoszok összessége, velük foglalkozó tudomány

mítosz – társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen és ezért félelmetes természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése

monológ – magánbeszéd; a dráma olyan része, ahol egyetlen szereplő érzelmeit, gondolatait mintegy önmagának feltárja

mora – időmértékes verselés időegysége

moralitás – megszemélyesített jellemvonások, erények, bűnök viaskodtak az emberi lélekért

motívum – alapgondolat, vezérlő eszme

műballada – Arany János népballadákat nézte mintaként; bűn–bűnhődés, lélektani problémák

műnem – epika, líra, dráma



vissza a lap tetejére



N–NY

nagyepika – az életet, az énen kívüli külső valóságot bonyolult összefüggéseiben, térben, időben kiterjedt történettel, jellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolja

negatív festés – a korabeli társadalom bűneinek, visszásságainak hiányát sorolja fel leltárszerű bőbeszédűséggel (Csokonai, felvilágosodás, klasszicizmus)

negyedfeles –Csongor és Tünde dialógusai negyedfeles trocheusi sorok

neológus – nyelvújító

négy ütemű tizenkettes – egy bokorrímmel (aaaa) ellátott versszak; a felvilágosodás korának újítása (Batsányi: Franciaországi változásokra); 16. sz.-tól gyakran voltak elbeszélő költemények sorfajai; 18. sz.-tól a bokorrímet páros rímekkel cserélték fel (aabb), ezt a terjengő versformát alkalmassá tették lírai érzelmek kifejezésére; a forma könnyedebbé hajlékonyabbá vált

német klasszika – görög példa, francia klasszika ellentéte

népi életkép – egy-egy kiragadott életdarabot, a nép világából vett jelenetet emel költő témává

népies helyzetdal – a magyar parasztok nyelve, ízlése is jelen van a költeményekben

nibelungizált alexandrin – 13-as, a harmadik versláb után egy csonka láb áll, így a sor közepén erős metszet és szünet keletkezik

nomosz – emberi törvény (görög dráma)

novella – kisepikai műfaj; egy rövidre fogott, jellemző eseményt mond el; gyakran sorsfordulatot egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára

nyelvújítás – Bessenyei György, nyelv tökéletesítése, könyvkiadás, nyelvtan készítése, szótárkészítés



vissza a lap tetejére



O–Ó

oikumené – görögöknek a világ

oktáva – 8 szótag, 8 sorból álló versszak

onkosz – elől magasított frizura (görög dráma)

opera – 1.) zene, dalmű, zenedráma 2.) művek, alkotások

optimizmus – derűlátás

oratórium – több tételes, vallásos drámai elbeszélő mű énekkarra, magánének szólamra, zenekarra

orchestra – félkör alakú tánctér (görög színház)

orgánum – 1.) időszaki sajtótermék, folyóirat, közlöny 2.) intézmény, hatóság

orientalizmus v. egzotizmus – a kelet színes – még jobban színezett világa, a távoli összekapcsolódott a meséssel, különössel, idilli állapotokkal

ortológusok – a nyelvújítás ellenfelei

ossziáni költészet – Osszián ír-skót mondahős; Arany Osszián művei címen saját verseit adta ki, mintha úgy fordította volna őket gael (skót) nyelvből

oximoron – értelmileg látszólag egymást kizáró ellentéteknek (humoros) összekapcsolása a beszéd során pl. édes teher, „felszentelt hóhéri”

óda – magasztos gondolati v. érzelmi tárgyú, lelkesült, ünnepélyes hangú költemény; tartalmi köre szűkebb, mint a görögé

ókeresztény irodalmi műfajok – prédikációk, katekézisek, vitairatok, mártírakták, legendák, apokrif, Szent iratok, regulák, egyháztörténetek, himnuszok



vissza a lap tetejére



P

pamflet – gúnyirat, gyalázkodó röpirat

panegerikusz – dicsőítő költemény (Janus Pannonius)

parabászisz – közönségnek szánt értesülés (görög dráma)

parabola – példázat

paradoxon – metaforikus ellentétpár

parainézis – (meghatározott személyhez) erkölcsi célzatú buzdítást v. intelmet tartalmazó beszéd v. irodalmi mű

parodosz – kar bevonulása közben elhangzó első kardal (görög dráma)

paródia – a rokokó világ felszínességét, kultúrálatlanságát gunyorosan mutatja be reális és fiktív elemekkel vegyítve; irodalmi v. zenei alkotás belső következetlenségeit, modorosságait felnagyító, kigúnyoló tréfás utánzás

passio – szenvedéstörténet, mely leírja Jézus kálváriáját

passzív – 1.) nem tevékeny, tétlen 2.) részvétlen, közömbös, érzéketlen

páros rím – aabb

pátosz – 1.) szónoki hév, lendület 2.)ünnepélyesség, (felfokozott), költői ékesszólás, zeneiség, festőiség 3.) szenvedélyes lelkesedés, meggyőződés heve

pentameter – 6 verslábból álló daktilus sorfaj, a 3. versláb csonka

petrarkizmus – reneszánsz szerelmi költészet minden poétára kötelező kánonja

példázat – ószövetségi műfaj, Jézus beszédei, próféták nyomán tanítása lényegét, erkölcsi tanulságát 1-1 érdekes történeti érzékletes képekkel világít meg

phüszisz – isteni, az örök természeti törvény (megváltoztathatatlan) (görög dráma)

piarista – katolikus szerzetes, a kegyes tanító rend tagja

pictura – valami leírása szép jelzőkkel; természet, tájak, évszakok, emberek leírása (felvilágosodás, klasszicizmus)

planctus – Mária himnusz egy fajtája, siratóének, siralom

plasztikus – jellemző, kifejező, szemléletes

plágium – irodalmi lopás (kölcsönzés)

poeta doctus – tudós költő

poeta natus – született őstehetség

polemizál – vitázik, vitatkozik

poliszindeton – kötőszóhalmozás

póz – hatásvadászó, mesterkélt modor, magatartás, testtartás

praeceptor – tanító, nevelő, házitanító

prédikáció – igehirdetés (a szentírást mondja el)

prédikációgyűjtemény – 16. sz. új arisztokrácia kegyetlen népnyúzása elleni hadakozás, tanulmányokban bizonyították, a török hódoltság isten büntetése az ország romlottsága miatt

prédikátor – 1.) hitszónok 2.) református lelkipásztor

processziós színpad – utca hosszában álltak a jelenetek színpadjai, közönség vándorolt

progresszió – fejlődés, haladás, előremenetel

prologosz – főhős monológja (magánbeszéd) (görög dráma)

propozíció – téma megjelölése (görög dráma)

protestáns – Kálvin tanait követő

prófécia – jóslat, látomás

próféta – isteni akarat közvetítője, isten kiválasztott embere

próza – 1.) kötetlen előadásmód, nem vers 2.) ilyen formában megírt mű

purista – nyelvtisztító, tartózkodás az idegen szavak és fordulatok használatától

puritán – szigorú erkölcsű, külsőségeket megvető feddhetetlen jellemű ember

pürrikhiusz – időmértékes versláb: UU



vissza a lap tetejére



R

racionalizmus – ész, értelem, gondolkodás (Descartes – felvilágosodás); az ész tekintélyét állítja szembe a vallásos gondolkodással, ahol a racionalizmus a felsőbbrendű

rapszódia – magas szárnyalású, csapongó menetű, szenvedélyes érzelmi tartalmú lírai költemény

Rákóczi kesergők – szabadságharc bukásával a vitézi líra elhallgatott; a kései kuruc költészet jellemző műfajai a bújdosóénekek

realizmus – valóságot a maga teljességében belső tartalmában ábrázolni és a legteljesebben megérteni kívánó irodalmi és művészeti irányzat; a valóságot a jelenségek formahű ábrázolásában is követő stílusirányzat

recenzió – bírálat, elismerés (könyv, műalkotásról)

református – kálvinista, Kálvin János tanait követő protestáns

refrén – vers v. dal szakaszvégén visszatérő változatlanul ismétlődő sor v. sorok, ill. dallamrész

rektor – 1.) iskolaigazgató, tanító 2.) egyetem vezetője

rekviem – katolikus gyászistentisztelet, gyászmise

relativitás – a dolgok és ezeken belül az emberi szokások, erkölcsök, intézmények viszonylagossága

reneszánsz – antik kultúra újjászületése a nyugat európai művészettörténet azon szakasza, ami 1300–1600-ig tart

reneszánsz dráma jellemzői – mindent megmutat a nézőnek, kínzásokat, csodákat; a történet laza epizódok láncolata; nincs hangulati egység, sem sűrítés, kiélezett konfliktusok; örökös helyszínváltozás, különböző helyszínen egyidejű eseménysorozat

retorika – szónoklattan

rezignált – 1.) sorsába belenyugodott, beletörődött, csüggedt, lemondó 2.) reménytelen, reményét vesztett

rezonőr – feladata, a szereplők magatartásának tárgyilagos megítélése

ritmus – a szótagok hangtani szempontú szabályos váltakozása

ritter – lovag

rím – sor végének hangzásbeli összecsengése

robinzonád – kalandregény egy válfaja; olyan igaznak feltüntetett történet, melynek utazó hőse lakatlan szigetre v. vmilyen más elzárt helyre vetődik, s ott megszervezi életét (Defoe: Robinson Crusoe)

rokokó – a barokk fejleményeként a 18. sz. közepén virágzó stílus, amelyet cikornyás, finomkodó díszítmények, kecses formák és negédesség jellemeztek

romantika – a klasszicizmus ellenhatásaként a 19. sz. elején művészeti irányzat, amelyet szigorúan zárt szabályok elvetése, érzelmek szenvedélyes kifejezése, a képzelet szabad szárnyalása jellemzett

román – irodalmi regény; középkorban így hívták a latin nyelvű irodalommal szemben az anyanyelven írt elbeszélő műveket

római epigramma – Janus Pannonius csipkelődő,erotikus epigrammái

röpirat – szép, világos, tömör prózában írt tanulmányok



vissza a lap tetejére



S

„Sapere aude” – „Merj gondolkodni”

sententia – leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül (jelen, múlt, jövő idő); (felvilágosodás, klasszicizmus)

septuaginta – Kr.e. 3. sz.-ban 70 bölcs általi biblia fordítás

sequentia – lírai, a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak; nagypénteki istentisztelet része

Shakespeare színpad – 3 beosztás, a színtér gyors változása

sírköltészet – a magányos, világtól elidegenedett ember a maga panaszát a temetőben sírja el a halvány hold fénye mellett

skót balladaforma – félrímekkel ellátott 8 és 6 szótagos jambikus sorok váltakozásából felépülő 4 soros strófaszerkezet (Szózat)

sormetszet-cezúra – pentameternél keletkezett szótag szünet, erőteljes – 2 rövidebb félsora töri a hexametert

spleen – világfájdalmas, életunt hangulat

spondeus – (időmértékes verselésben) versláb: – –

stanza – 8 sorból álló versszak, mely 11 és 10 szótagos jambikus sorok váltakozásából áll

stasimon lásd. sztaszimon

statikus hős – egyszerre embermegváltó, világmegváltó (Petőfi: Az apostol)

stáció – állomás, útszakasz

stilisztikai eszközök –szóbeli, írásbeli kifejezésmód

stratégos lásd. sztratégosz

strófa – versszak

Sturm und Drang – (1770–1780) preromantika; német irodalmi forradalom



vissza a lap tetejére



SZ

szapphói sor – strófaszerkezet 3. láb daktilus, majd trocheus, a 4. az adoniszi sor

szapphói versszak – 10. múzsát látták Szapphóban a későbbi görögök. Róla nevezték el a ~ot

szarkazmus – keserű, maró gúny (Voltaire)

szatíra – társadalmi visszásságokat és az emberi gyengeséget csípősen kigúnyoló ostorozó irodalmi mű

szatírdráma – 3 tragédia után, Dionüszosz dicsőítése pl. Euripidész: Küklopsz (görög dráma)

szentimentalizmus – 18.sz. végének, a 19. sz. elejének irodalmi irányzata, a nagyfokú érzelgősség, érzelmiség jellemezte

szeráf – az angyalok 9. karának 6 szárnyú angyala (tsz. szeráfim)

széphistória – népmesei motívumok, dramatizált népmese

szépirodalom – autonóm művészeti ágak egyike; anyaga a nyelv, szó és nyelv művészete

szimbólum rendszer – áttételes, jelképes nyelv az irodalomban, mely szükségessé teszi az olvasó képzettársítását

szimfónia – 1.) 4 tételből álló zenei mű 2.) összhangzás, zengés

szimultán ritmus – 12-es verssorokba rendszeresen, de nem állandó helyen choriambusokat iktat (Arany János: Toldi)

szimultán verselés – a vers sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni (Csokonai: Egy tulipánthoz)

színészi akció – cselekvés, mozgás, gesztus, mimika együtt

szkepszis – kétség, kétely

szonett – 14 sorból álló, meghatározott rímképletű költemény, mely 2 négysoros és 2 3 soros szakaszra tagolódik; ellentétet, szemben álló motívumokat alkalmazott

szókép – stilisztikai kép

szóvers – a költemény a dallamtól függetlenül is gyönyörködtető alkotás (Balassi)

sztaszimon – ún. álló dal, a későbbi kardal (görög dráma)

sztoikus – megpróbáltatásokat bölcs belátáson alapuló keménységgel és nyugodtsággal elviselő ember

sztratégosz – hadvezér (görög)

szubjektív – alanyi; nem a külvilágból, hanem az egyénből, annak tudatából érzésvilágból kiinduló, azt tükröző, rá jellemző

szürma – földig érő ruha (görög dráma)



vissza a lap tetejére



T

tartalom és a forma egysége – a műalkotásokban a „mit” és „hogyan” összekapcsolódik; a műnek nincs olyan konkrét alkotóeleme, amely különálló tartalom v. puszta forma

tematika – tárgykör, téma

tendencia – 1.) irány, irányzat 2.) törekvés, hajlandóság

tercina – 3 rímmel összefogott 3 soros tercinákból fonódik össze a költemény; egy-egy strófa középső sora rímel a következő versszak első és 3. sorával; aba, bcb, cdc

tetralógia – 3 tragédia + 1 szatírjáték (görög színház)

Theo/gonia – Isten/születés

Theo machia – Istenek harca

theszisz – nyomaték nélküli időtartam

thürannosz – zsarnok rendszer

tiszta rímek – ahol a mássalhangzók is megegyeznek

toposzok – állandó jelzők, ismétlések

tragédia – a hős halála vagy lelki összeomlása + erkölcsi szemléletet, értéket képviselő hős bukása, félelem együttérzés érzelmét váltja ki a nézőből

tragikum – értékszerkezet, melyben hirtelen visszafordíthatatlan értékveszteség történik; a nagyszerű emberi tulajdonságú hősök pusztulása megrendülést kelt bennünk, melyben összefonódik a tisztelet és részvét.

trilógia – 3, önmagában is kerek, de tárgyánál fogva összefüggő irodalmi, zenei mű

trocheus – időmértékes versláb: –U

trubadúrének – elvont rajongás és érzéki vágyakat ötvöző szerelmi líra

trupp – színházi csapat, társulat

történelmi regény – megteremtője Sir Walter Scott skót író; középkori lovagvilágot jeleníti meg, kalandos cselekménnyel

túlzás – hiperbola, meglepő szembeállítás, mely váratlan meghökkentő metaforákat teremt (romantikus)



vissza a lap tetejére



U–Ü

utazási regény – képzeletbeli utazások igaznak való beállítása

utánzás – sűrítés, lényegkiemelés, válogatás; művésztől függ, mi a fontos, a lényeges az ábrázolás elemei közül

utópia – megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy

ütem – verstani alapegység; egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata; 2,3,4 szótagos ütem



vissza a lap tetejére



V

vallási fanatizmus – vakbuzgóság, elvakultság, egyoldalú elfogultság mások meggyőződésével szemben

vallomásregény – naplóformában megírt énregény (Eötvös József: Karthausi); szentimentális, elégikus

valószerű fikció – a kitalált történetben ott van a valóság is

vágánsköltészet – művelt városi vándordiákok; ostorozzák a középkori társadalmi rendszerben a papokat, nemest, parasztot; Publius Ovidius Nasot tisztelik; latinul írnak rímes alkotásokat himnuszok ritmusára

verses regény – versbe szedett eseménytörténet, ahol a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek nagy szerepe van; a romantika összemosta a határokat

verses útirajz – a főhős lírai kitérőkkel, aktuális célzásokkal meséli el útibeszámolóját

versláb – szótagok kiejtései időtartamán alapuló verselés ritmikai alapegység; amely meghatározott számú, sorrendű, rövid ill. hosszú szótag kapcsolata

végkifejlet – exodosz; katasztrófa események gyorsan peregnek

vigília – 1.) virrasztás 2.) éjszakai istentisztelet 3.) ünnep előestéje

világirodalom – a szót Goethe alkotta, s ő lett korának – új fogalomnak – legnagyobb alakja

világkép – világról, életről, társadalmi jelenségekről vallott nézetek összessége, összefüggő rendszere valamely irodalmi műben

vitairatok – eretnekek tanításait cáfoló iratok

vízió – 1.) látomás, jelenés 2.) érzékcsalódás, káprázat

Vulgáta – Ó- és Újszövetség Hieronymus általi fordítása



vissza a lap tetejére



ZS

zsáner figura – mellékalak

zsoltár – liturgikus, szertartások alkalmával istentiszteletkor használt énekek, verses szövegek gyűjteménye; változatos tartalom és műfaj

zsoltárfordítások – XVI. sz.-ban zsoltárfordításokkal pótolták a le nem fordított Bibliát, az Ószövetséget