keleti Magyar Királyság-Szapolyai János Zsigmond és első erdélyi fejedelem

keleti Magyar Királyság-Szapolyai János Zsigmond és első erdélyi fejedelem Szapolyai János Zsigmond (Buda, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, 1571. március 10.) 1540-től választott magyar király, Erdély első fejedelme (1559–1571). Magyar királyként – mivel koronázása nem történt meg – bizonytalan jogállással, II. János néven uralkodott.1562-ben vérbe fojtotta a katolikus székelyek Habsburg-párti lázadását.

1566-ban I. Szulejmán szultántól ún. szövetség-levelet szerzett, amely tartalmazta Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. János Zsigmond az 1570-es speyeri egyezményben lemondott választott királyi címéről, és elsőként használta az erdélyi fejedelem címet. E szerződés alapján alakult ki a Partium.

Jelentősége, hogy Erdély számára kijelölte az utódai által is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát is bírja. Az ő uralkodása idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg. Uralkodása alatt a törvényhozás nyelve a magyar lett.