Toth Arpad es a zsido eskuvo

Toth Arpad es a zsido eskuvo Svedlér — a kis szepességi község, Tóth Árpád ifjúkorának kedves üdülőhelye — 1912-ben hetedhét országra szóló lakodalom színhelye volt.
A hetedhét országot Schöntag Samu svedléri orvosdoktor Erzsike lánya esküvőjének debreceni vendégei jelentették, akik az alföldi városban diákoskodó Schöntag-fiú (Alfréd) révén néhány év óta a jó levegőjű, olcsó, vakációzásra igencsak alkalmas Svedlérre szoktak. Az ifjú „törzsvendégek” közül Tóth Árpad már szinte „bennszülött” svedlérinek számított: nemcsak a gyenge tüdejét gyógyító tátraalji ózondús levegő és Schöntag Alfréd barátsága vonzotta ide, hanem az évről évre itt nyaraló sudár, barna, csillogó szemű debreceni széplány — a Hajnali szerenád Annuskája is...
Schöntag Erzsike lakodalmát zsidó rítus szerint tartották. Az ősi ceremóniához többek között díszes bársonysátor és tíz felnőtt, zsidó vallású férfiú szükséges. Ez utóbbi a fontosabb, mert tíz érett korú férfi nélkül szinte semmiféle zsidó egyházi szertartást nem lehet megtartani.
A szép Erzsikét felöltöztették fehér brokát menyasszonyi ruhába, fejére tűzték a földig érő, hímzett fátylat és a mirtusz koszorút, majd üzentek a násznagynak, hogy tessék, jöhet. Jöhet az aráért, és vezetheti a lakodalmi sátor alá.
Csakhogy a násznagy ezekben a percekben a legnagyobb bajban leledzett. Most derült ki, hogy a kézfogót komoly veszedelem fenyegeti. A násznép között hiányzott a tizedik férfiú, a rabbi meg ragaszkodott a szent szabályhoz.
Nehezen múltak a percek. Izgatott alkudozás kezdődött. A vőlegény is, az örömapa is eredménytelenül kérlelte a rabbit, hogy elégedjék meg kilenc alkalmas férfival. A menyasszony alig bírta könnyeit visszatartani, a vőlegény néhány nem egészen vallásos jellegű káromkodást sziszegett, a vőfélyek és a nyoszolyólányok riadtan sustorogtak.
Az egyik koszorúslány, a költő Annuskája, a menyasszonyt vigasztalta.
— Megállt csak, mindjárt kitalálok valamit — súgta remegő barátnője fülébe, és átszaladt a másik szobába, ahol udvarlója, Tóth Árpád várakozott.
— Pádi, ( hívta félre a fiatalembert —, maga megmentheti Erzsikét. Menjen oda Schöntag doktor bácsihoz, és mondja meg neki, hogy maga beáll a hiányzó tizedik helyett.
— Micsoda tizedik helyett? — meregette a szemét a költő. Aztán, amikor megértette, hogy miről van szó, mosolyogva lépett az örömapa elé.
— Tessék apróra megmagyarázni, mit hogyan kell csinálnom, nehogy a rabbinus rájöjjön a turpisságra... Nagyon fogok igyekezni...
S minthogy abban az időben még nem kértek szigorúan minden esetben pecsétes papírt az emberek felekezeti hovatartozásáról, Tóth Árpád debreceni protestáns érett korú fiatalember sikeresen állott be a svedléri lakodalomban — tíz zsidó híján — dísz-zsidónak.