Síita vallás

Síita vallás A síita irányzatot az utolsó általánosan elismert kalifa, Ali hívei hozták létre, akik Mohamed vér szerinti utódainak akarták biztosítani az iszlám világ feletti hatalmat. Azt állították, hogy Ali utódai különleges természetfeletti adottságokat örököltek Mohamedtől, és hogy maga Mohamed is saját utódaira óhajtotta bízni a hívek vezetését, de ezt az utasítását a trónbitorló Omajjád kalifák meghamisították. A síiták ma a muszlimok több mint 10%-át teszik ki.
A síiták vallási vezetőiket nem kalifáknak, hanem imámoknak nevezik. Szerintük az első imám maga Ali volt, aki Mohamed unokaöccse és veje lévén, rendelkezett a prófétai család természetfölötti képességeivel. Ezek a képességek még inkább kifejezésre jutottak Ali utódainál, akik egyben - Mohamed lánya, Fatima gyermekeiként - a Próféta egyenes vonalú leszármazottai.
Az imámok feladata az volt, hogy folytassák Mohamed művét a világban, ezért a síiták a Korán magyarázása tekintetében tévedhetetleneknek tartották őket. A síizmusban a közösségi döntésekkel szemben sokkal inkább a csalhatatlan imám szava döntött. A hagyománygyűjteményeknek (hadiszok) csupán egy részét fogadják el a síiták, és kiegészítik néhány Alira vonatkoztatott hagyománnyal. Mivel a történelem során a síiták gyakran ellenzékbe, illegalitásba szorultak, ezért megengedhetőnek tartják, hogy szükség esetén eltitkolják síita mivoltukat.A síizmus a vallás és politika szerves egységét vallja, az iszlám totalitásának elve alapján. A síita közösségben az uralkodás a maga intézményes mechanizmusával együtt integrálódik a vallásba. A síiták a szunniták által legszentebbnek tartott Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett szent helyként tisztelik Kerbelát, ahol Ali fia, Husszajn elesett, és Nedzsef városát, ahol Ali sírja található. A mekkai zarándoklat mellett ez a két iraki város is célja a síita zarándokutaknak. Az iszlám síita irányzatánál nagy szerepet játszik a várakozás egy eljövendő világmegváltó messiásra, aki teljesítve Allah akaratát, megvalósítja Isten uralmát a Földön.
A síiták döntő része az imamitákhoz, más néven a "tizenkettesekhez" tartozik, akik szerint Alit még tizenegy imám követte. A tizenkettedik imám, Muhammad Abul-Kászim ifjú korában, 878-ban eltűnt, és még ma is él ismeretlenül, hogy az "idők végén" mint mahdí (messiás, világmegváltó) jelenjen meg, aki minden igazságtalanságnak véget vet, s megalapítja az isteni igazság országát. Az eltűnt imám távolléte idején a közösséget a rendkívüli képességű hittudósok legkiválóbbjai hivatottak vezetni. Általuk az ún. "rejtőzködő imám" továbbra is működik a világban. Az imámita "tizenkettes szekta" tanítása 1572 óta Perzsia államvallása lett.A síiták másik nagy ága az iszmáíliták, más néven "hetesek" a hetedik és utolsó imámként Iszmáílt tisztelik, aki 762-ben halt meg. Tanításuk szerint Iszmáíl volt az, aki korai halála után "elrejtőzött", hogy a világ végén mahdíként, vagyis megváltóként megjelenjen. A létezés fő célja az iszmáíliták szerint a legfőbb tudás elérése és a várt mahdí meghaladja majd Mohamed művét is. Ez a tétel éles ellentétben áll az iszlám más irányzataival, amelyekben a mahdí legfeljebb csupán visszaállítja azt, amit Mohamed létrehozott. Külön tiszteletben részesítik Allah hét prófétáját is (Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus, Mohamed, Iszmáíl), akikben különleges módon van jelen az Isten lelke. A láthatatlan imámot - visszatéréséig - szent képviselőik helyettesítik. Az iszmáílita szekta, később maga is számos irányzatra bomlott.

Küldd el Szólj hozzá Nézettség: 2341
Szavazat: 0

Címkék:: hit, vallás, zoja

Szólj hozzá: "Síita vallás"