Néhány óra alatt megölte a 17 éves fiút a rákos daganat

Néhány óra alatt megölte a 17 éves fiút a rákos daganat Egy októberi délutánon, fél hatkor Joe O'Brien munkába indult Romsey-i házukból. Ahogy szokta, megölelte a fiát, George-ot, kérte, hogy vigyázzon az anyukájára és ne veszekedjen a 14 éves öccsével, Harryvel. A 17 éves fiú válaszolt, ahogy szokott: "Persze, apa!"
Remek nap volt, George is fel volt dobva. Tehetséges sportoló volt, délután focizott, később otthon jóízűen megvacsorázott. A fiú fél tizenegykor puszit adott az anyukájának és lefeküdt aludni – meséli Joe, aki a védelmi minisztériumnál dolgozik egészségügyi oktatóként.

Három órával később Jane, az anyuka arra ébredt, hogy George kiabál és nem kap levegőt. Ezek voltak a fiú utolsó szavai. Jane George a szobájába rohant, a fiú az ágyban ült, de láthatóan nem tudta, hol van, arca és ajkai vészjóslóan lilás-kékes színűek voltak. Jane azonnal mentőt hívott a másik szobából, s ahogy visszatért, a fia összecsuklott és leesett az ágyról. George nem lélegzett. Jane szájból szájba lélegeztette a fiát, s közben azon volt, hogy telefonon a legpontosabban elmondja a mentőknek, mi történt a gyermekével. Néhány percen belül a helyszínre ért a segítség és kórházba vitték a fiút.
George korábban csak akkor volt kórházban, amikor a bölcsességfogait kellett kezelni. Most gépek tartották életben, a southamptoni kórház orvosai pedig azért küzdöttek, hogy kiderítsék, mitől omlott össze ilyen gyorsan a fiú.

- Először úgy tűnt, van remény – mondta az apa, Joe, aki korábban mentőasszisztens volt. Azonnal a kórházba száguldott, miután a kisebbik fiától, Harrytől zaklatott hívást kapott.
Az orvosok a váróban tájékoztatták a szülőket: a fiú állapotát sikerült stabilizálni.
- Láttuk, ahogy orvosok szaladgálnak be a kezelőbe. Később rájöttünk, neurológusok, radiológusok és kardiológusok voltak, akiket azért hívtak a kollégáik, hogy segítsenek – mondta az apa. - George-nak ekkor újra leállt a szíve. A röntgen szerint valami nagy dolog volt a mellkasában. Az orvosok CT-t kértek, hogy alaposan megnézzék, mi az. Ekkor mehettünk be hozzá.
- Erre nem lehetett felkészülni. Szegény George-ot gépek tartották életben. A feje a normális kétszeresére duzzadt az oxigénhiány miatt.

- Harry a sógornőmmel volt otthon. Szörnyűség lett volna a számára, ha velünk van. Mondtuk George-nak, hogy szeretjük őt és minden rendben lesz vele. Nem tudjuk, hogy hallott-e még minket - Joe katonákat oktatott, hogy vészhelyzetekben milyen orvosi technikákat kell alkalmazni. Tudta tehát, hogy van oka a legrosszabbtól tartani.
- Kézzel lélegeztették, s közben láttam, hogy a vérében az oxigénszint nagyon alacsony. Ez nagyon rossz jel volt.
Reggel nyolc órára kiderült minden vizsgálat eredménye: a diagnózis rettenetes volt. George mellkasában egy agresszív és gyorsan növekvő daganat volt, akkora, mint egy kisebb focilabda.
Miután George lefeküdt, a daganat nőni kezdett és már a légcsövét nyomta, elzárva a légutat. Az oxigénhiány az agyában helyrehozhatatlan károkat okozott.
A daganat a thymus nevű mirigyben alakult ki. Ez a mirigy a szegycsont mögött található. Ahogy nőtt a daganat a mellkasüregben, úgy nyomta a fiú szívét és tüdejét, elszorítva a létfontosságú ütőereket is.

- Az egyik orvos beszélni akart velünk fél kilenckor – mondta Joe. – Sajnálattal közölte, hogy a daganatot nem lehet eltávolítani. A CT pedig bevérzéseket mutatott George agyában. Csak a gépek tartották őt életben, a gyógyulásra semmi remény sem volt. Néhány órája még boldog volt és egészséges. Néhány órával később meghalt: nem egy baleset vagy krónikus betegség ölte meg, hanem egy rák, amiről még csak nem is tudtunk addig, hogy megtámadta a testét. Kevesebb, mint 12 óra alatt végzett vele.
A boncolás megerősítette, hogy a halál oka fulladás volt, amelyet egy agresszív T-sejtes limfoblasztikus nyirokcsomómegnagyobbodás okozott. A daganat, amely a szegycsont mögött volt, megemelte az egész mellkasi üreget.
- Az orvosok szerint a daganat legfeljebb néhány hete lehetett a testében. Ez idő alatt néhány sejt lett rákos, aztán az utolsó néhány órában kétszeresére nőtt a daganat.

A fiú a mellkast leszámítva teljesen egészséges volt. Fertőzésnek, gyulladásnak semmiféle jele sem volt. Ez megmagyarázza, hogy George miért nem érzett semmit. Még csak hőemelkedése sem volt.
- Miután az orvos elmondta a megrázó hírt, újra bementünk a kezelőbe, hogy lássuk őt - mondta Joe. – Megöleltük, és sírtuk. A kórházi dolgozók békén hagytak minket, hogy vele lehessünk. Tudtuk, hogy gondolnunk kell az elképzelhetetlenre, hogy jobb neki, ha lekapcsolják a gépeket..
Forrás: www.kisalfold.hu