Mariana-árok

Mariana-árok 1875. február 23-án a Mariana-árok szigetcsoportjainál 8164 méteres tengermélységet mértek kutatók – ezzel azt gondolták a kutatók, hogy elérték a Föld legmélyebb pontját. Azóta kiderült, hogy a Mariana-árok még mélyebb, 11034 méteres tengerszint alatti mélységével.

Mindig is foglalkoztatta az embereket, hogy hol található a Föld legmélyebb pontja és hogyan juthatnak le a mélybe. Már a 16. században Angliában és Franciaországban egy bőrből készült speciális „búvárruha” segítségével 18 méter mélyre merültek, ami a kor viszonyainak megfelelően jelentős eseménynek számított. Innentől kezdve elsődleges cél volt, hogy minél kevesebb kockázattal, minél mélyebbre juthassanak.

A 19. században a tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően a tengeri kutatás erősen felgyorsult. A kutatás jegyében indult el egy hajó a mikronéziai Guam szigetéről. 1875. február 23-án a Mariana-árok szigetcsoportjainál 8164 méteres tengermélységet mértek, ezzel azt gondolták, hogy elérték a Föld legmélyebb pontját.


Mérésük azonban megdőlt, mert néhány évtized múlva, 1960. február 23-án Jacquard Picard és Don Walsh elérte a 11034 méteres rekordmélységet. A merülés mintegy 1100 bar nyomás és 3 fokos vízhőmérséklet mellett történt. A vízfelszínt 08.22-kor hagyták el, 13.10 körül érték el a maximális mélységet és alig több mint három óra elteltével újra a vízfelszínen voltak.


A 20. században az alámerülések olyan divatossá váltak, hogy a tengeri balesetek, tragédiák száma is jelentősen megugrott. Ennek kiküszöbölésére az 1960-as években búvárképző, vizsgáztató központokat hoztak létre.

Ha leereszkednénk a 11 kilométeres mélységbe, akkora a földi nyomás 1090-szerese nehezedne ránk.Mindezek ellenére még itt is van élet, és nem is elszórtan – derült ki egy közelmúltbeli japán kutatás során, amikor is a kutatók tengerfenékről származó üledéket vizsgáltak. A kutatásról a Science legfrissebb száma számolt be.


A felhozott kis mintában a kutatók számos baktériumon kívül 432 élő foraminiferára bukkantak. Az egysejtűek közé tartozó foraminiferák különlegessége, hogy egymással összeköttetésben lévő kamrából álló puha vázzal is rendelkeznek. (Természetesen a nagy nyomást a kemény, meszes vázú élőlények nem élnék túl.) A ma élő foraminiferáknak körülbelül négyezer fajuk ismert. Élőhelyük rendkívül változatos: sekély vizekben éppúgy megélnek, mint az óceán fenekén. Néhány fajukra már édesvízben is rábukkantak.

Az üledéket a Japán Tenger-Föld Kutató Hivatal (Japan Agency for Marine-Earth Science and Technology) KAIKO névre hallgató, távvezérlésű tengeralattjárója gyűjtötte. „Meglepett, hogy ilyen nagy számban élnek puhavázú élőlények a Challenger-mélységben, a korábbi beszámolók alapján nem számítottam, ilyen „pezsgő” életre” – nyilatkozta Hiroshi Kitazato, a kutatás vezetője. Az apró lények átmérője néhány tucat mikrométer körül van, egy tű hegyén több száz elférne belőlük.


A Challenger-mélység egész pontosan 11.034 méter mély. Az itt talált organizmusok nagy hasonlóságot mutatnak a korábban, átlagosan ötezer méter mélységben fellelt élőlényekkel.

Extrém körülmények között


Az elmúlt években a kutatók a Föld legextrémebb körülményei között bukkantak rá az élet nyomaira. Találtak mikroorganizmusokat a chilei sivatag száraz, érdes porában, de ott lubickolnak a kelet-afrikai sós tavak vizében is. Élőlények lakják az oroszországi vulkánok kénes gőzeitől átitatott kőzettörmelékeket és Belső-Mongólia lúgos felszíni vizeit is. A kutatások szerint az Antarktisz több ezer éve jéggel borított édesvízi tavaiban szintén élnek baktériumok.


A foraminiferák a paleontológusok számára is nagy jelentősséggel bírnak. Ezek az egysejtűek ugyanis a földtörténeti ókortól ismertek, ezért korjelző kövületekként fontos információkkal bírnak. (Érdekesség, hogy e tengeri élőlények hazánkban is megtalálhatók üledékes kőzetekben.)


Egy korábbi DNS-vizsgálat a kutatócsoport számára azt sugallja, hogy a Challenger-mélységben élő foraminiferák nagy hasonlóságot mutathatnak a földi élet első formáival. A kutatók szerint a primitív organizmus része lehet egy olyan evolúciós láncnak, amely akár a földtörténet legkorábbi koráig, az 542 millió évvel ezelőtt befejeződött Prekambriumig nyúlik vissza. A kutatások a DNS-vizsgálattal folytatódnak.




Élet—fény nélkül—500és 1156 atmoszféranyomáson! Az óceánok víz alatti hátságai, ahol a kontinenseket alkotó lemezek kiemelkednek a föld mélyéből, ezen gyűrődések mentén számos víz alatti vulkán és vulkáni kürtő található. /Az Atlanti-óceán középső térsége, a Csendes-óceánt övező un. „Tűzgyűrű” víz alatti vulkáni hátságai mentén és az Indiai Óceán É—D-i irányú törésvonalának vonulatában…/ Az utalt víz alatti régiókat az elmúlt évek során, mélytengeri kutató eszközökkel vizsgálták; pl. az Alvin nevű mélytengeri merülő robottal és a 4-5-6-ezer méter mélységben végzett merüléseket dokumentumfilmeken rögzítették. az Atlanti hátság térségében, 5
ezer méter mélységben lévő egyik vulkáni kürtőt mutatja. Az említett mélytengeri kürtőből / és kürtőkből../ intenzív kilövellés mellett, vasszulfid, rézszulfid, kénhidrogén, metán, és még sok egyéb mérgező kémiai vegyület gázfelhői áramlanak ki. Az utalt mélytengeri kürtők—az élet csodájának fantasztikus tanúi, a föld keletkezésének első idejétől kezdve, mivel e kürtők 350-400 C°- s gázfelhőiben, 500 atmoszféranyomás mellett / a mélység 5 ezer méter./ fény nélkül, tobzódik az élet egyszerűbb és relatíve magasabb rendű megjelenési formái. A kürtőkből kiáramló mérgező gázelegyben és közvetlen környezetében, Krill –rákok, Csőférgek és baktériumok számos változata éli életét, kemoszintézissel, kémiai úton nyerve energiát az életük fenntartásához. Ezen összefüggések alapján, joggal állítható és feltételezhető, hogy a tárgyalt mélytengeri kürtők voltak a földön az élet megjelenésének;-- második „felvonásának” helyszínei, mivel az élet megjelenésének ELSŐ helyszíne az előzőekben tárgyalt a világegyetem térségeit alkotó és kitöltő Nebulákban, por és gázfelhőiben történt.

Az életről alkotott felfogásunk tarthatatlanságát bizonyítja, azaz esemény, amely 1960. január 23-án történt a csendes-óceáni Marian-árok, Challenger mélységének kutatása során. Ezen a napon Jaques Piccard tengerkutató és társa a Triest nevű mélytengeri kutató hajóval lemerült a Csendes-óceán legmélyebb pontjára. Idézet az eseményt ismertető: 11000 méter mélységben c. könyvből. „ Helyi idő szerint 13 óra 06 perckor a Triest elérte a Marian árok legmélyebb pontját, 10916 métert. A nyomásmérő 1156 atmoszférát mutatott Mindjárt a megérkezésünket követően a fényszóró által megvilágított körbe beúszott egy 30 cm hosszú csontos hal. Nos hát—egyetlen pillanat alatt választ kaptunk arra a kérdésre, amely évtizedek óta foglalkoztatja az oceanográfusokat, hogy lehetséges-e az élet extrém körülmények között. Beigazolódott—az élet a tengerekben és az óceánokban mindenütt, minden mélységben, fejlett szervezeti formában is lehetséges.” Az idézetben szereplő 1156 atmoszféranyomás négyzet centiméterenként értendő.

Küldd el Szólj hozzá Nézettség: 19668
Szavazat: 2

Címkék:: víz, víz

Szólj hozzá: "Mariana-árok"

Crazy!!!

:)))))

ronwitch ronwitch top 2009
4 szint - több éve