Kockázatosak a közösségi oldalak?

Kockázatosak a közösségi oldalak? A közösségi oldalak, mint amilyen a Facebook, a Myspace vagy például a magyar iWiW, a legdinamikusabban fejlődő webkettes szolgáltatások közé tartoznak. Hatalmas lehetőségek rejtőznek bennük – és persze hatalmas kockázatok!
Valamikor a kilencvenes évek elején a World Wide Web közösségi médiumként indult, és a tíz évvel később bekövetkező webkettes forradalom voltaképp nem tett mást, mint visszavette közösségi használatba a hálót. Ha a sikert látogatottságban mérjük – és a neten egyelőre nem nagyon van ennél megbízhatóbb mérőszám --, az új webkettes internet-felhasználási formák közül a közösségi oldalak durrantak a legnagyobbat. Maga az alapötlet nem volt új, már a kilencvenes évek közepe óta vegetálgattak a hálón olyan oldalak, amelyek baráti körök nyilvántartására és régi ismerősök felkutatására szerveződtek, de csak 2001-2002 táján derült ki, milyen rendkívüli potenciál rejlik ebben a szolgáltatásformában. A 2002 márciusában beindult Friendster volt az első teljes értékű, igazán sikeres közösségi site, amelynek a megjelenése után gombamód szaporodtak a hasonló helyek (csak néhány név: Facebook, MySpace, Linkedln, vagy a magyar tengeren vitorlát bontó iWiW). A közösségioldal-láz azóta is tart, és egyelőre nem is akar csillapulni.

Bár a közösségi site-ok felépítése és szolgáltatásválasztéka eltérő, közös vonásuk, hogy a belépéshez regisztrálnunk kell (a legtöbb hely nyitott, de néhány, például a magyar iWiW meghívóhoz köti a csatlakozást), majd kitölteni egy bemutatkozó adatlapot (profilt). Ezután pedig élvezhetjük a hely megannyi közösségi szolgáltatását: fényképeket, videókat, apróhirdetéseket tehetünk fel, klubokhoz csatlakozhatunk, fórumokban vehetünk részt, barátok után kutathatunk, és csoportosíthatjuk a fellelt ismerősöket.
A közösségi oldalak az elmúlt néhány évben exponenciálisan fejlődtek: a MySpace regisztrált felhasználói bázisa ma már jóval kétszázmillió, a Facebooké százmillió fölött jár, de nem lebecsülendő az iWiW sem a maga 2,7 milliós regisztrált felhasználójával. A hatalmas taglétszám hihetetlen látogatottsággal párosul, és a tagok olyan belső forgalmat generálnak, amit a Google is megirigyelhet. Mindez roppant vonzó portékává teszi a befektetők szemében a közösségi oldalakat. Napjaink internetes piacán ez a szolgáltatás számít az egyik legforróbb árucikknek: egy közösségioldal-fejlesztő eszköz, a KickApps elnök vezérigazgatója, Alex Blum például a Technology Reviewnak adott interjújában bevallotta, hogy 35 programozójuk mellett csupán két marketingest tartanak, annyira nem okoz problémát az eladás.

A közösségi site jelene tehát rózsás, a gyökérzet körül azonban titkos férgek foga rág. Az első gondot az adatbiztonság jelenti. A közösségi oldalak tagjai önként és dalolva rengeteg bizalmas információt szolgáltatnak ki saját magukról, amivel nagyon csúnyán vissza lehet élni. Social engineeringnek nevezik a szélhámosság áramvonalas, az emberi tényezővel összefüggő 21. századi változatát, és a közösségi oldalak termékeny táptalajt nyújtnak az ilyesfajta üzelmekhez.
Ám az adatbázisokból mindenfajta törvénysértés nélkül is rengeteg bizalmas adat kicsipegethető – és csipegetik is szorgosan mindazok, akiknek a munkájához az adatgyűjtés hivatalból hozzátartozik: HR-szakemberek, rendőrök, titkosszolgálatok. Számos történet kering az interneten olyan balekokról, akiknek a közösségi oldalak okozták a vesztüket: a szabálysértési perbe keveredett autósról, akinek a tárgyaláson az italozási szokásairól szóló netes kérkedését olvasták a fejére; a táppénzcsalóról, aki a közösségi oldalon közzétett bulifotói miatt bukott le, vagy a bűnbandáról, amelyet egyikük kapcsolati hálója alapján göngyölítettek fel. A munkálhatók is előszeretettel használják káderezéshez a közösségi oldalakat, és nem árt gondolni arra, hogy nem biztos, hogy ugyanolyan hatást kelt egy állásinterjún egy-egy laza szöveg vagy fénykép, mint mondjuk a személyes profilban.

A személyesség a közösségi oldalak alapvonása, és a tagok csatlakozáskor nyilván számolnak vele, hogy intim szférájuk egy része megnyílik a közösség tagjai előtt. Arra azonban aligha vágynak, hogy a bizalmas információkat boldog-boldogtalannal megosszák. A hozzáférési szintek szabályozására a legtöbb hely lehetőséget ad, de az eszközök használata nem mindig egyszerű: a Facebook biztonsági beállításait például sok kezdő bonyolultnak érzi, emiatt botor módon lemond a használatukról. Az adatbiztonság javítása kulcskérdés a közösségi oldalak jövője szempontjából.
A közösségi oldalak második nagy problémája, hogy hatalmas látogatószámukat egyelőre még nem sikerült aprópénzre váltaniuk. A hirdetési szakma általános tapasztalata, hogy a közösségi oldalakon elhelyezett reklámok nagyon kis hatékonyságúak. Ez a hirdetési árakban is megmutatkozik: a MySpace-en egy banneres hirdetés ezer letöltésenként kb. két dollár, míg ugyanez egy technológiai szaklap weboldalán elérheti akár a hetven dollárt is. De még így sem elég vonzó a komoly hirdetők számára: a nagy márkák távol maradnak a közösségi oldalaktól.

Reklámszakemberek szerint a közösségi oldalak látogatói egyszerűen nem figyelnek a hirdetésekre: egymásra kíváncsiak, nem a hirdetésekre.
A fejlesztők persze próbálkoznak, mert mindannyian érzik, hogy valahol a mélyben aranybánya lapul. Túlzott buzgalmuk időnként baklövésekhez vezet. A Facebookon például 2007 végén megjelent egy Beacon nevű eszköz, amely listázta a tagok bevásárlásait néhány nagy kereskedelmi webhelyen, köztük az eBay-n, és a listát megjelenítette az ismerősöknek, mintegy gusztust csinálva a bevásárlásokhoz. A gond csak az volt, hogy mindezt automatikusan, a felhasználó engedélye nélkül tette. Kerekedett is irtózatos botrány a dologból, és a hely nem győzött mentegetőzni a balfogás miatt.
Egyelőre tehát nincs meg az a „gyilkos” technika, amely forradalmasítaná a közösségi oldalak hirdetéseit. De ha rá is találnának, minden közösségi oldalra ott leselkedik egy még nagyobb veszély: az, hogy kimegy a divatból. Senki se tudja pontosan, hogy egy étterem vagy klub mitől válik felkapottá. Azt viszont igen, hogy mitől cikissé: ha már azok is odajárnak, akikkel nem szeretnénk egy helyen mutatkozni.

Mindez persze a beruházók problémája, akik nem biztos, hogy viszont fogják látni a közösségi oldalakba fektetett pénzüket: a sokat látott elemzők óvatosságra intenek a befektetések terén. Az óvatosság azonban a felhasználók számára is ajánlott, legalábbis ami a személyes adatokkal való bánásmódot illeti. Jól gondolják meg, milyen információkat tesznek közzé magukról a közösségi oldalakon. Lehet, hogy elesnek egy üzlettől, vagy egy jó állástól. Vagy talán még rosszabb történik – nevetségessé válnak.

A közösségi oldalakról még számos érdekes részletet olvashatnak a Techline szakmai támogatásával készült IT Plusz 2009 kiadványban, amelyet megvásárolhatnak az újságárusoknál, illetve közelebbről is megismerhetnek a www.hvgplusz.hu oldalon.

Küldd el Szólj hozzá Nézettség: 10205
Szavazat: 1

Program-megosztó sorozat | 1-6 | 891

Program-megosztó

Töltés folyamatban...

Címkék:: hir, hír, iwiw, közösségi oldal

Szólj hozzá: "Kockázatosak a közösségi oldalak?"

Hú de hosszú volt. Nem kéne olyan infokat is feltenni magunkról, amivel bárki vissza élhet.

Tundermacko Tündérmackó top 2009
10 szint - több éve