Az Akasha krónika

Az Akasha krónika A 19. és 20. század fordulóján komolyan foglalkozott Atlantisszal Rudolf Steiner, aki mára az ezoterikus irodalom klasszikusának számít. Az osztrák filozófus és író számos előadásában és több könyvében ismerteti Atlantisz hét országának történetét, és a sziget tűzkatasztrófában történt elsüllyedését. Állításait arra alapozza, hogy bejárása van az emberiség kollektív tudását őrző ún. Akasha krónikába, mely egyfajta információs mező.

A Steiner által átadott információ szerint az atlantisziak a lemúriaiak leszármazottai, akik egy másik mitikus kontinens, Lemúria lakói voltak. Ez a 4-5 millió évvel ezelőtt létezett kontinens valahol az Indiai-óceánban feküdt és egy meteorit becsapódása következtében, a dinoszauroszokkal egy időben megsemmisült. Steiner továbbá azt állította az atlantisziakról, hogy hihetetlen memóriával rendelkeztek, képekben gondolkodtak, mert a mai logikusnak nevezett gondolkodásmódra nem volt szükségük. Memóriájuk lehetővé tette, hogy kontrollálják életerejüket, és hogy a növényekből energiát kaphassanak. Különös járműveken közlekedtek, pár centivel a föld felszíne fölött lebegtek. A lemúriaiaktól eltérően, akik telepatikus úton kommunikáltak egymással, az atlantisziaknak szükségük volt a jelekkel való kapcsolatteremtésre, így alakult ki az ősnyelv, majd az írás.

Steiner Atlantisz pusztulásának dátumát időszámításunk előtt 9564-re teszi, ami megközelítőleg egybeesik számos más forrással, így az Ószövetség (Özönvíz), az indiai mitológia, az azték, a maya kalendáriumok hasonló, ám más kultúrkörben elterjedt hagyományaival. Szerinte az akkor már rendkívül fejlett társadalom tudós emberei (a mitológiák mágusai, varázslói) közül nem pusztult el mindenki, és az atlantisziak hét nemzete (köztük az ős-turániak) szerteszóródtak a világban. A ma ismert civilizációnknak az atlantisziak az ősei.