Akkor jár jó úton jár, ha elfogadja önmagát

Akkor jár jó úton jár, ha elfogadja önmagát Én már mindig akkora leszek, mint egy ház? – visszatérő kérdés ez a túlsúlyos emberek szájából. A Bors ezért arra igyekezett választ találni, hogy van-e értelme a test folytonos sanyargatásának, avagy tanácsosabb volna, ha mindenki elfogadná magát olyannak, amilyen? Dr. Végh József klinikai pszichológus szerint az arany középút sokkal könnyebben megtalálható – és járható –, semmint az elsőre látszik
A súly, illetve a testalkat azon testi tulajdonságok közé tartozik, amelyek alapvetően befolyásolják a külsőt, ezért kap sokkal nagyobb hangsúlyt a frizuránál, a szem színénél és sorolhatnám – osztotta meg véleményét lapunkkal Végh József.
Az ismert szakember ugyanakkor kiemelte: különbséget kell tenni az egészségre káros elhízás, és néhány plusz kiló között. – Az emberi szervezet úgy működik, hogy a „bőség” idején tartalékot képez, ráadásul az idő előrehaladtával igyekszik minél többet felhalmozni.
Ezt a folyamatot épp úgy el kell fogadni, mint a hajunk őszülését. A nemhez, az életkorhoz és a testalkathoz igazított étkezéssel mindez ugyanis egyensúlyban tartható, ahogyan léteznek frizurák, melyek sokkal jobban állnak a deres halántékúaknak, mint az ifjaknak. Ilyen egyszerű ez. Bajt a végletek okoznak. Ennek két fajtája ismert.
Az egyik, ha az evésből örömünnep lesz, vagyis minden egyes falatra – legyen az csokoládé vagy májas hurka – jutalomként tekint az ember. Ez lelki függéshez vezet, amelyet ugyanakkor folyamatos bűntudat kísér. Épp olyan ördögi kör ez, mint a másik véglet, a túlzásba vitt diéta, amely nem bűntudathoz, hanem a „jutalom” megvonása miatti depresszióhoz vezet. E kettő között kell megtalálni az arany középutat, amelynek első pontja, hogy az illető fogadja el magát és ha változni is kíván, azt ne önutálat, szégyen vagy bűntudat vezérelje, hanem az eredmény és a siker reménye. Ebben az esetben, mutasson a mérleg bármekkora számot, már jó úton járunk.
Senkinek nincs szüksége „jutalomfalatokra”
* A túlsúlyos, illetve a fogyókúrázó ember az ételre sok esetben „jutalomként”, örömforrásként tekint. Ám, ha egy kicsit is odafigyel, hamar észreveszi, hogy naponta tucatnyi olyan feladatot, problémát old meg (a munkahelyén, a családban vagy épp baráti körben), amiért méltán és joggal dicsérheti meg magát. Ne fossza meg magát ettől! Meglátja, sem a testének, sem lelkének nincs szüksége arra, hogy – elismerő szavak helyett – „jutalomfalatok” formájában fölös kalóriákat dobáljon magába
* Figyeljen oda az ételek minőségére! Hagyja el a szénsavas üdítőket és igyon frissen facsart gyümölcslevet! Ha nem tud lemondani a csokoládé okozta örömről, három olcsó nugátszelet helyett inkább válasszon egy darab első osztályú finomságot!
* Önmaga elfogadásával nem „csupán” önmagát ajándékozza meg. Aki harmóniában él saját magával, azt – a tapasztalatok szerint – a környezete is sokkal könnyebben, gyorsabban fogadja el
Bors